Tudjuk, hogy Oroszország nem négy ukrán megyéért indított háborút. Mit akarhat most?
10 perc
2025.03.08. 06:00
A Kreml még akkor sem érné el a háborús céljait, ha Oroszország megtarthatná az összes megszállt ukrán területet. Nem véletlen, hogy a mostani hadi helyzet adta realitásokra pusztán tárgyalási alapként tekint, közben viszont több jel is utal arra, hogy Ukrajna helyzetét Csecsenföld, vagy az NDK mintájára szeretné rendezni.
Míg az európai és az amerikai sajtó is leginkább a viharos Trump-Zelenszkij-viszony fejleményeit követi és ennek pillanatnyi állapotából próbál következtetéseket levonni az orosz-ukrán háború lezárásának elképzelhető forgatókönyveire, addig van egy olyan aktora a konfliktusnak, akinek a szándékairól jóval kevesebb szó esik, ez pedig Oroszország.
Ám az orosz elképzelések és tervek legalább hozzávetőleges ismerete (vagyis hogy egyáltalán fogalmunk legyen a szándékaikról) elengedhetetlen ahhoz, hogy reális képet kapjunk róla, mi következhet a háború éles szakasza után. Mik tehát az oroszok szándékai, céljai, vágyai?
Napokkal azt követően, hogy Oroszország megindította az Ukrajna elleni támadását, a Kreml már meg is fogalmazta, hogy milyen feltételek mellett hajlandó befejezni a háborút. A nemrég nyilvánosságra került, 2022. márciusának elejéről származó dokumentum lényegében a szuverenitás illúzióját is megtagadta volna az ukránoktól és gondoskodott volna róla, hogy az ország teljesen védtelenné váljon egy későbbi orosz beavatkozással szemben.
Ennek a moszkvai diktátumnak többek között része volt az ukrán hadsereg létszámának radikális csökkentése, Kijevnek el kellett volna ismernie a donyecki és a luhanszki területek elvesztését, jóvátételt kellett volna fizetnie a Donbaszt 2014 óta ért háborús károkért, el kellett volna törölnie az Oroszországgal szemben bevezetett szankciókat, valamint a nácítlanítás részeként engedélyeznie kellett volna a területein a nácik fölött aratott győzelem szimbólumainak használatát. Ez gyakorlatilag a kommunista szovjet birodalom önkényuralmi jelképeit jelentette. No meg persze Kijevnek vállalnia kellett volna, hogy lemond a NATO-csatlakozás igényéről.
Ezek a követelések az elmúlt évek folyamán nem sokat változtak, leszámítva azt, hogy kiegészültek azokkal a területekkel, ahová azóta az orosz csapatok betették a lábukat. Mostanra már nem csak Donyeckre és Luhanszkra, hanem Herszonra és Zaporizzsjára is bejelentették igényüket az oroszok, ráadásul az ukrán közigazgatási határok alapján. Ez utóbbi azért fontos, mert olyan területeket is érint, amiket az orosz csapatok jelenleg nem foglaltak még el. A helyzet annyiban változott, hogy a területi koncessziók és a NATO-tagság feladása vált a magát mostanra nyeregben érző orosz vezetés tárgyalási alapjává. Ezek hiányában nincs miről beszélni – mondják.
Azonban a harctéri realitások nem csak az oroszoknak kedveznek. Jelenleg az látható, hogy a kérdéses területeket (különös tekintettel a Herszoni és a Zaporizzsjai régiókra) a jelen körülmények között is csak akkor tudnák megszerezni, ha az ukránok átadják önként. A Donbasz minden egyes négyzetméteréért is kemény harcot folytató, jóformán csak araszolva haladni bíró orosz haderő számára hosszú és igen véres vállalkozás volna ezek fegyveres megszerzése.